A Balatontól légvonalban 8 kilométerre, közúton 11 kilométerre északra, a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő település. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja.
Nevét először 1181-ben említették írásban, Henney alakban. A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt: a 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobortöredékre.
1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor pálos kolostor állt, amelyet az Árpád-korban építettek Árpád-házi Szent Margit tiszteletére. Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek nevezik.
Fennmaradt oklevelek szerint 1262-ben lakosai a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. A későbbiekben a falu egy része a veszprémi várhoz, más része a bakonybéli apátsághoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét. A törökök legalább kétszer pusztítottak a településen, először 1548-ban, majd 1572-ben, de később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.
A későbbi századokban a következőképpen alakult a falu lakóinak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742, 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580 fő élt a településen. Ekkortól rohamos fogyásnak indult a falu lakóinak száma, az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám. 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 282-en a római katolikus, 293-an a református, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak. A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.
Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is léteztek. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, csak nyolc jobbágycsalád élt itt. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.
